Dialízis – Transzplantáció

A veseműködés átmeneti vagy tartós csökkenése következtében kialakult heveny vagy idült veseelégtelenség pótlása három módon lehetséges, hemodialízissel ( gépi művese kezelés ), peritonealis dialízissel ( hasi művese kezelés ), és transzplantációval ( vese átültetés).

Ezen kezelési modalitások közt átjárásra, váltásra nyílik lehetőség. Mindig a beteg aktuális állapota, alap és kísérő betegségei, szociális helyzete határozza meg, melyik kezelési mód javallt a beteg számára.

Hemodialízis (HD)

HD kezelésnél a betegből elvezetett vért a művesegép segítségével egy mesterséges féligáteresztő hártyán (kapilláris) áramoltatjuk át, mely során több fiziko-kémiai folyamat lezajlását követően tisztul meg a veseműködés kiesése miatt felhalmozódott káros méreganyagoktóhdl, ill. a felhalmozódott folyadéktól. A művelethez a beteg részéről egy vérnyerési helyre van szükség. Tartós dialízis kezelés tervezése esetén optimális esetben, az alkaron, a szívtől futó, nagy vérhozamú ( minimum 500-800 ml/perc ) ütőér, valamint a szív felé futó verőér közt egy kis sebészeti eljárással, a kitalálójáról elnevezett Cimino-fisztulának nevezett érösszeköttetést alakítunk ki. Kellő gyógyulási és kiérési idő után ezt két tűvel megszúrva hónapokon, éveken keresztül tartós HD kezelést végezhetünk.

Az egyik tűn a beteg vérét a dializáló szereléken keresztül a kapillárisba áramoltatjuk ill. a megtisztított vért egyidőben a másik tűn keresztül juttatjuk vissza a szervezetbe. Amennyiben sikertelen a Cimino-fisztula műtét és a későbbiekben sem áll módunkban természetes vérnyerési helyet kialakítani, úgy a nyaki főverőérbe ültetett, bőr alá bújtatott speciális anyagból készült „műerecskén” ( Thesio kanül) tudjuk tartósan végezni a beteg művese kezelését.

Azonban heveny veseelégtelenség kialakulásakor, minden művi méregtelenítés sürgősségi indítását szükségessé tevő állapotban ill. egyéb speciális esetekben, – mint tartós érösszeköttetés heveny elzáródásakor- nincs idő a tartós vérnyerési hely kialakítására, ilyenkor szintén a nyaki nagyvénákba helyezett úgynevezett ideiglenes centrális kanülön (ideiglenes műerecske) keresztül tudjuk megkezdeni a beteg HD kezelését.

A HD kezelés természetesen a fentiekből következően művese állomáshoz, infrastruktúrához, személyzethez, egy előre megtervezett, meghatározott, viszonylag fix időponthoz kötött, mely adja részben a kezelés hátrányát is. Ugyanakkor a heti 3 alkalommal 3-5 óra időtartamban végzett művese kezelés a beteg szervezetére jelentős terhet ró, hiszen ennyi idő alatt kell a szervezetet a méreganyagoktól és folyadéktól megszabadítani!

Peritonealis dialízis (PD)

pdA másik kevésbé ismert, de napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kapó vesepótló eljárás a peritonealis dialízis (PD), ahol a hashártyát, mint velünk született természetes féligáteresztő hártyát használjuk fel a  művese kezeléshez. A hashártya (peritoneum), mint egy önmagába körkörösen visszatérő zsák borítja be a hasüreg mellső és hátsó falát, a beleket, a csepleszt, ugyanakkor vérerekben bőven ellátott. Felülete a felszínét jelentősen megnövelő kis nyúlványokkal együtt összességében 40 m2-t tesz ki. Ha ebbe a virtuális zsákba egy speciálisan erre kialakított csövecskén (Tenckhoff-katheter) egy kellő összetételű folyadékot juttatunk, akkor a szervezetből a felhalmozódott mérgező anyagcseretermékek és többlet folyadék az erek falán és a hashártyán keresztül a hasüregbe jutnak. A salakanyagokban dús „használt” dializáló folyadék kieresztését és „tisztára” cseréjét oldatcserének hívjuk, mely egy alkalommal kb. 30 percet vesz igénybe.

Amennyiben a beteg ezt a kezelési eljárást választja, úgy a Tenckhoff-katheter beültetését és egy betanulási folyamatot követően, dialízis kezelésében napi 4 alkalommal végez oldatcserét otthonában, a megszokott környezetében, a napi életritmusához igazítva. A nap 24 órájában dializáló oldat található a beteg hasüregében, mely folyamatos méregtelenítést és folyadékelvonást biztosítva kíméletes a beteg szervezete számára. Lényegében a fent leírtakból következik az előnye is, hiszen a HD kezeléssel szemben nem igényel kórházi infrastruktúrát, személyzetet, a beteg kis változtatással a megszokott életét folytathatja, sőt bizonyos megszorításokkal változatlanul dolgozhat is. A PD kezeléshez a szabad hasüreg, a megfelelő szociális háttér, a megfelelő intellektus mellett természetesen szükség van a beteg pozitív hozzáállására is. Mint minden másban, itt sem nélkülözhető a megfelelően kooperáció.

Transzplantáció

A harmadik vesepótló eljárás a transzplantáció, mely során vagy balesetben elhunytak szervét kapja meg a beteg (cadaver vese), vagy mint napjainkban szerencsére egyre nagyobb számban tapasztalhatjuk, a hozzátartozó ajánlja fel szervét a beteg számára (élő donáció). A beteg várólistára kerülését részletes kivizsgálás kell megelőzze. Alkalmasság esetén történik meg a beteg genetikai tipizálása. Veseriadó esetén, az elhunytból kivett vese genetikai állományának meghatározását követően, számítógép határozza meg a várólistán szereplő betegek és a kivett vese genetikai állományának összehasonlítása alapján a vesének legjobban megfelelő betegek listáját. Amennyiben a beteg aktuális állapota és a körülmények megfelelőek, úgy megtörténik a veseátültetés.

Hazánkban a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a veseátültetések száma évről évre fokozatosan növekszik ( 2005-ben 312 eset ), ezzel együtt a medicina fejlődésének köszönhetően a beültetett vese túlélése is, mely napjainkban átlagban megközelíti a 9 évet. Természetesen ahhoz, hogy a beültetett vesét a szervezet ne lökje ki magából, immunrendszert gátló tartós kezelés beállítására van szükség, Optimális esetben, megfelelő kontroll, ill. bizonyos határok mellett a beteg a vesebetegsége előtti életét élheti.